Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kikapcsoltam és
kimásztam az ágyból. Belenéztem a tükörbe és szomorúan állapítottam meg, hogy
megint híztam. Mérges lettem, így inkább kimentem a fürdőszobába. Fogat és
arcot mostam, utána pedig visszamentem a szobámba. Belebújtam a farmerembe és felvettem
a kedvenc EXO-s pulcsim. Fekete, a hátuljára pedig rá van írva Sehun Oppa neve.
Imádom ezt a pulcsit. A hajam kiengedtem és táskám a hátamra véve indultam le
a lépcsőn.
- Ji Woo! Gyere
már, mert elkésünk. - hallottam meg bátyám idegesítő hangját.
Felvettem a
fekete tornacipőm és kiléptem az utcára. Az első iskolai nap. A nyaramról
inkább nem mesélnék, túl unalmas volt. Bezártam az ajtót és útnak indultunk. A
bátyámmal élek egyedül, a szüleink még kicsi koromban meghaltak egy
autóbalesetben. Bedugtam a fülhallgatót és elindítottam a kedvenc számom.
- Neked beszélek. - rántotta ki a fülhallgatót a
fülemből.
- Na, hagyjál már! - ütöttem vállon.
- Azt mondtam, próbálj meg barátokat szerezni! Tudod, új iskola, új esélyek. - mosolygott.
- Te meg
próbálj meg nem lefeküdni az első csajjal, aki veled szembe jön. - mondtam neki
szemrehányóan.
Ő csak szem forgatva haladt tovább. Beléptünk a kapun
és rájöttem, hogy elég nehéz napom lesz.
- Szia Ji Woo! Ügyes legyél, majd találkozunk. - intett a bátyám.
- Jungkook! - kiáltottam utána.
- Tessék? - nézett hátra.
- Utállak!-
nyújtottam ki rá a nyelvem.
Ő csak nevetve hátat fordított és bement az iskolába.
Ránéztem az órámra és szomorúan állapítottam meg, hogy fél nyolc. Lassan
besétáltam és megkerestem az osztálytermem.
- Hol lehet a 11.b? - gondolkoztam hangosan.
Mikor megpillantottam a számot az ajtón, nagy levegőt
vettem és benyitottam.
- Késett! -
vágta rá nemes egyszerűséggel a fizika tanár.
Legalábbis azt hiszem, az az első órám.
- Elnézést, új vagyok itt és elég nehezen találtam meg
a termet. - mondtam flegmán.
- Hogy beszél velem? - háborodott fel.
- Ömm...
Koreaiul? - néztem rá furán. - Talán maga nem érti? - húztam fel egyik szemöldököm.
Ekkor mindenki nevetni kezdett.
- Csend legyen! - kiáltotta el magát. - Maga pedig, -
mutatott rám - nagyon gyorsan foglaljon helyet, és ajánlom, hogy egész nap egy
árva szava se legyen. - mondta mérgesen.
Leültem a leghátsó padba, és elővettem a cuccaim.
Unatkoztam, így rajzolgatni kezdtem. Az óra végére kész is lettem vele. Így ment
egész nap. Csendben ültem hátul és rajzoltam. Tesi volt az utolsó órám.
Átöltöztem és bementem a terembe. A tanár még nem volt bent.
- Hé, új lány! - kiáltott oda nekem az egyik fiú. -
Elég nagy a szád az első napodon. - mondta mérgesen.
- Közöd? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Velem ne merészelj így beszélni, te kis fruska! -
vágta a fejemhez.
- Azt csinálok, amit akarok. Nekem nem fog dirigálni
egy ilyen kis mitugrász! – nevettem. - Szánalmas! - ráztam meg a fejem.
- Hogy merészeled?! - csattant valami.
Ez most komolyan megpofozott? Nem a gyengeségemről
vagyok híres, de ez akkor is fájt. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd
magam kihúzva, tovább álltam. Mindenki sugdolózott valamit, majd rám néztek.
- Csak, hogy
tudjátok, - néztem körbe - nem adok más véleményére, és ilyen 'barátnak'
nevezett emberek, pedig ne is szóljanak hozzám! Nem díjazom. - mondtam mérgesen.
Az egész órát egyedül töltöttem. Ha páros feladat volt, inkább csináltam mindent duplán, csak ne kelljen senkivel beszélnem. Óra után
fáradtan átöltöztem és útnak indultam haza. A suliajtó előtt éppen Jungkook-ot
vártam, amikor valaki megállt mellettem.
- Mit akarsz? -
fordultam felé.
Nem volt ismerős a srác, de nem is érdekelt.
- Jeon Ji Woo, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Személyesen.- grimaszoltam.
- Miért vagy ilyen? - kérdezte csalódottan.
- Mégis milyen? – nevettem. - Ilyen dögös? Nem tudom.
Ilyennek születtem. - húztam ki magam.
- Nem gyakran látni ilyen nagyszájú koreai lányt
manapság. Ráadásul tetkóval a kezén. - rázta meg a fejét.
- Ilyen hülyegyereket is ritkán látni, mint te. -
húztam el a szám.
Ekkor kinyitódott a suliajtó és megláttam a bátyám.
- Végre! - mondtam mérgesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése